Kolbice street food címkével jelölt bejegyzések

Hold utcai belvárosi piac, Budapest

Kolbice-teszt és egy kis őstermelői elmélkedés a Hold utcai piacon

Bennfentes kollégával először haraptunk egyet a Belvárosi piacon, majd beszélgettünk a helyszínen már 32 éve áruló nénivel.

Eddig csak hallásból ismertük a Kolbice nevű magyar találmányt, és úgy gondoltuk, hogy itt az ideje közelebbről is szemügyre venni  a street food újabb különlegességét. Miről is van szó pontosan? A kolbice nem más, mint kifli tölcsérekbe pakolt mini kolbászok és a mellé járó egyéb finomságok egyvelege.   Biztos, ami biztos mindketten a sajtszósszal és pirított hagymával felturbózott, nagy tölcsért választottuk.

Amíg készült a kaja, addig a pultban lévő srácok elmondták, hogy jót tett a forgalomnak az első emeletre költözés. Pár évvel ezelőtt még az alsó szinten tolták a Kolbice-t, de akkor az eldugott standnak köszönhetően nem igazán pörgött bolt. Mára azért javult a tendencia, viszont a lenti, őstermelőknek kialakított rész erősen pangásnak indult. Ahogy szétnéztünk, tényleg majdnem minden kajálós helyen üldögéltek vendégek (nagyjából délután kettő körül jártunk), míg lent alig-alig voltak vásárlók.

Kolbice street food
Íme, a sajtszószos, pirított hagymás Kolbice-tölcsér!

Végre elkészült a kolbásztölcsérünk, és azonnal neki is ugrottunk. Abban mindketten megegyeztünk, hogy a név nagyon találóra és poénosra sikeredett, hasonlóan mint egy másik belvárosi étteremnél. Nagyon szép volt a tölcsér-kolbász-hagyma-sajtszósz látványa, ezért külön pacsi a srácoknak. Az ízekről is ejtenünk kell néhány szót: a sajtszósz finom volt, bár Bennfentes szerint némileg elnyomta a többi aromát, így nehezebben lehet kiérezni a kolbászokat és az egyéb szószokat (ebben az esetben ketchupról és mustárról beszélünk). Ha valaki rajong a sajtszószos, újragondolt kajákért, akkor egyértelműen ki kell próbálnia ezt a kombót, ha nem, akkor van még bőven lehetőség arra, hogy más ízekkel spékeljük meg a tölcséreket.

Sajtos kolbásztölcsér
Kolbice más szögből

Itt egy pillanatra meg is állhatunk, és kicsit kielemezzük az “újragondolás” kifejezést. Itthon már régóta nagy népszerűségnek örvend a kolbász-mustár-kenyér mix, ám a streetfood újító hatásait kihasználva  kicsit  más formában, extrákkal megspékelve adott a Kolbice egy új löketet a már jól ismert ételnek. Általánosan megfigyelhető, hogy a régi, klasszikus ételekhez képest változik a dizájn, az íz is módosul, de nem drasztikus módon, így valami marad a régiből, és más valami bejön az újból.

Nem szeretnénk megbántani senkit, természetesen nem is ez a cél, de szerintünk ez az a kaja, amit nem igazán vagy csak nagy odafigyeléssel tudsz “szépen” enni. Nekem (Laikus) speciel kellett 6-7 szalvéta, hogy feltörölgessen a szószt, és bizony a hagyma és a húsdarabkák is potyogtak szépen a tálcára. Sétálva “kolbájszozni” tehát eléggé rizikós, de a bevállalós kalandorok bebizonyíthatják az ellenkezőjét.

Ebéd után körbenéztünk a földszint hátsó szegletén is, ahol egy vecsési savanyúságokat áruló nénivel beszélgettünk. Miközben a káposztával töltött zöldségeket jártuk körbe, megtudtuk, hogy az utóbbi években csökkent a lenti árusok forgalma. A 32 éve itt dolgozó néni korábban névről ismerte a vendégeket, sokan a közeli építkezésekről vagy irodaházakból jártak hozzá vásárolni.

Vecsési savanyú káposzta
Vecsési savanyúságos pult

Az építkezések befejeződtek, sok irodát kiköltöztettek, az újak inkább “telefonon főznek”, azaz ételt rendelnek, a turisták pedig a szállásukon esznek. Bár van néhány betoppanó vendég, és a fenti éttermek is rendelnek a nénitől, de manapság nehéz kitermelni a bérleti díjat. A helyzetet az is megnehezítette, hogy pultot már jó ideje eltakarta az elé felhúzott építmény (ha jól emlékszem, akkor egy hűtőházról volt szó), aminek köszönhetően nehéz észrevenni a standot.

−  Nem baj, ha írunk pár sort a boltról? − kérdeztem a nénit.

− Dehogyis, hátha behoztok majd néhány új vásárlót − felelte.

Rajtunk nem múlik, legyen úgy!